Minden, amit a Sixtus-kápolna mennyezetéről tudni kell

Amikor a Sixtus-kápolna építése befejeződött, a mennyezetet Pier Matteo d'Amelia kékre festette és csillagokkal díszítette. II. Julius pápának azonban nagyobb elképzelése volt a mennyezetről, és Michelangelóhoz fordult, annak ellenére, hogy a művész elsősorban szobrászként volt ismert. A pápa 1506-ban felkérte Michelangelót, hogy fesse meg a mennyezetet körülvevő tartó függőoszlopokra a Tizenkét apostolt, aki viszont valami összetettebb és ambiciózusabb képet javasolt.

Michelangelo azt tervezte, hogy az egész mennyezetet a Teremtés könyvéből vett jelenetekkel festi meg, amelyek Ádám megteremtésében csúcsosodnak ki. Bár a pápa a hagyományosabb ikonográfiát támogatta, a művész úgy érezte, hogy az ószövetségi jelenetek allegorikus ábrázolása jobban közvetíti a keresztény üzenetet és hitet. A mennyezet témájáról heves vitákba keveredtek, de végül II. Julius engedett, és Michelangelo szabad kezet kapott a projekt megvalósításában.

Egy remekmű alapjainak megteremtése

A firenzei művész úgy érezte, hogy fiatalabb riválisa, Raffaello alkalmasabb a feladatra, de a pápa ragaszkodott hozzá, és az alku megköttetett. Michelangelo meghallgatásokat tartott freskók készítésében jártasabb festők számára, hogy segédkezzenek a projektben. Nem talált azonban senkit, aki alkalmas lett volna, ezért úgy döntött, hogy egyedül vállalja el a monumentális feladatot. Michelangelo 1508-ban szabadon álló állványzatot használva a kápolna mennyezetének nyugati végéből kezdte meg a munkát, hogy a lehető legkevesebb zavart okozza.

Fordított sorrendben dolgozta fel az utat, Noé három történetével kezdve (a szégyen, a nagy árvíz és az özönvíz utáni áldozathozatal), majd Ádám és Éva története következett, és a Teremtéssel zárta. A mennyezeti panelek köré Michelangelo Jézus Krisztus prófétáit, testvéreit és őseit festette, míg a sarkokban Izrael megváltásának jeleneteit ábrázolta. A freskók összesen mintegy 500 négyzetméternyi területet foglalnak el, és több mint 300 alakot ábrázolnak a keresztény mitológiából.

A mennyezet első felét 1511 nyarára festették meg, és az új állványzat építése miatti szünet után egy évvel később elkészültek a fennmaradó freskók is. A teljes mennyezetet 1512-ben, Mindenszentek napján mutatták be a nyilvánosság előtt a kritikusok elismerése és értékelése mellett, és ezzel megerősítették Michelangelo hírnevét, mint korának egyik legnagyobb művészét.

Ádám teremtése

A Sixtus-kápolna belsejének minden felülete díszített, a leghíresebb freskó azonban kétségkívül az Ádám teremtése. A középpontban álló alkotást számtalanszor reprodukálták már, és a vallásos művészet egyik legnagyobb művének tartják. A bonyolult részletességű festményen a fehér szakállú Isten kinyújtja jobb karját, hogy életet adjon az emberiség őslényének. A földön meztelenül fekvő Ádám úgy van pózolva, hogy tükrözze teremtőjét, ezzel is erősítve azt a felfogást, hogy az ember Isten képmására lett teremtve.

A bibliai jelenet drámai ábrázolása egyszerűségében lenyűgöző és magával ragadó, és közelebbről megvizsgálva még több részlet és jelentésréteg bukkan fel. Míg sok ilyen részlet meglehetősen egyszerű és könnyen észrevehető, mások sokkal kétértelműbbek és titokzatosságba burkolóznak. A kompozíciótól kezdve a környező alakok személyazonosságáig és anatómiájáig sok vitát váltott ki.

Ez a többrétegű megközelítés szándékos volt, mivel II. Julius pápa azt akarta, hogy a mennyezet erősen szimbolikus legyen, de Michelangelo saját művészi érdemei, valamint a katolikus tanítások és a Szentírás értelmezése is. Sok apró és egyébként felfoghatatlan részlet van, amelyek nyitottá válnak a spekulációkra és az értelmezésre.

A jelentés és a rejtélyek mozaikja

‍

Ezek között van egy nyilvánvalóan Ádámon lévő plusz borda, amely állítólag Évát jelképezi. Bár ez a művész hibájának tulajdonítható, Michelangelo alapos ismeretekkel rendelkezett az emberi anatómiáról. A freskón Istent körülvevő 12 alak kiléte szintén rejtély. Azt feltételezik, hogy az Isten bal karjánál lévő, Ádám felé tekintő személy Éva lelke. Alternatívaként az alak lehet egy angyal, Szűz Mária, a Bölcsesség megszemélyesítője vagy akár maga az emberiség lelke is.

Az Istent körülvevő köpeny is számos vita középpontjában állt, egyesek szerint az emberi agyhoz hasonlóan van kialakítva. Ezen elmélet szerint a redők és az alak hasonlít az agyvelőre, az agytörzsre és a homloklebenyre. Egy merészebb és szimbolikusabb elmélet szerint a köpeny egy méhet ábrázol, és azt jelenti, hogy a freskó az emberiség szó szerinti születését ábrázolja. Ebben az elméletben a kiálló kendő allegorikusan a köldökzsinórt jelképezi, ami kényelmesen megmagyarázza Ádám köldökét.

Bár a teológiai és szimbolikus rejtélyekre talán soha nem lesz végleges válasz és magyarázat, a Sixtus-kápolna freskóinak és Michelangelo remekművének magasztos eleganciája és szépsége továbbra is látogatók millióit vonzza majd minden évben.