A Szent Péter tér ad otthont a vatikáni születési jelenetnek, amely a karácsonyi ünnepségek központi eleme. A 2023-as karácsonyi ünnepek alkalmából a jászolban festett terrakotta szobrokat láthatunk, amelyek Assisi Szent Ferenc első jászoljelenetének szellemét idézik. Idén ünnepeljük a ferences pap által elindított betlehemes hagyomány 800. évfordulóját.
Karácsony előtt a Vatikánváros számos karácsony előtti liturgikus esemény központja. A menetrendben olyan ünnepi események szerepelnek, mint a VI. Pál teremben tartott adventi prédikációk, amelyek megadják a közelgő ünnepek lelki alaphangját. Ezek az események az Úr születésének ünnepén, az éjféli misében, más néven éjféli misében csúcsosodnak ki, amelyen Ferenc pápa elnököl.
December 25-én a karácsonyi liturgiák éjféli misével kezdődnek a Szent Péter téren vagy a Szent Péter-bazilikában, az időjárástól függően. Ezt követi január 6-án az Epifánia ünnepélye, ahol a hívek Jézusnak mint Isten Fiának kinyilatkoztatására emlékeznek. E liturgiák mindegyike a remény és a béke üzeneteit tartalmazza, amelyek a karácsonyi ünnep alapvető értékeivel egybecsengenek.
A hagyományos Urbi et Orbi ("a városnak és a világnak") üzenet és áldás a Szent Péter térre néző központi loggiáról felajánlott sarkalatos pillanat. Ez az áldás a béke és az öröm kívánságait közvetíti, miközben az aktuális globális kérdéseket is érinti, és hangsúlyozza az egység és az együttérzés szükségességét a félelem és a fájdalom idején.
A karácsonyi ünnepség legkorábbi feljegyzései Kr. u. 336-ból származnak Rómából, ami a keresztény valláson belül egy régóta fennálló hagyomány kezdetét jelzi. Ez a sarkalatos esemény Jézus Krisztus születésének elismerése, amelyet általában Urunk születése néven emlegetnek. Idővel ez az ünnep az egész keresztény világban elterjedt, Assisi Szent Ferenc pedig 1223-ban az olaszországi Greccióban bevezette az első élő jászolt, hogy elősegítse a szent születés közvetlen megtapasztalását.
A Születés ünnepének középpontjában Jézus születésének teológiai jelentősége áll, akit a keresztények Uruknak ismernek el. Ez az esemény Isten emberhez való közelségét szimbolizálja, és Szűz Mária, mint Jézus anyja szerepe központi szerepet játszik a történetben. A születés olyan kulcsfontosságú teológiai fogalmakat foglal magába, mint a megtestesülés, amelyben az isteni emberi alakot öltött, jelezve a remény és az üdvösség megtestesülését a hívők számára.
A Születés ünnepe egyszerre liturgikus csúcspont és a közösségi ima és elmélkedés ideje. Világszerte sok keresztény vesz részt szenteste éjféli misén vagy istentiszteleten ennek az ünnepnek a tiszteletére. A Vatikánban a Születés jelenetének leleplezése különösen jelentős szokás, amely minden évben más-más, a Születés történetéhez kapcsolódó történelmi vagy kulturális aspektusból merít.
A Vatikán karácsonyi ünnepségének középpontjában Jézus születésének művészi ábrázolása áll. Az olaszországi freskók gyakran ábrázolják a szent családot, Máriát, Józsefet és a kis Jézust, akiket pásztorok és angyalok vesznek körül. Ezek a ferences kegyhelyeken és más történelmi templomokban található műalkotások a vallási elbeszélés kulturális tanúságtételét szolgálják. A nápolyiak különösen híresek a bonyolult születési jeleneteikről, amelyek részletes díszeket és hagyományos ruhákba öltözött szereplőket tartalmazhatnak.
A vatikáni születésjelenet egy olyan táblakép, amely különböző elemekből állítja össze Jézus betlehemi születésének jelenetét. Ez a kompozíció jellemzően a Szent Család alakjait tartalmazza, egy ökörrel és egy szamárral, amelyeket szimbolikusan a díszletben helyeznek el. Az olasz hatások a velencei üvegcsempék és a festői háttér használatában mutatkoznak meg, amely magában foglalhatja az olasz Alpokat is. A táj hitelességének fokozása érdekében néha Edelweiss virágokat és ezüstfenyőt is használnak, a figurák díszítésére pedig macrát, azaz bonyolult csipkét.
Az ünnepségen belül bizonyos szimbólumok szertartási jelentőséggel bírnak. Az angyal, amelyet gyakran a születési jelenet magas pontján helyeznek el, Jézus születésének isteni bejelentését jelképezi. A Szent Családot élő állatok, például ökrök és szamarak kísérik, tükrözve a bibliai elbeszélésben való jelenlétüket. A gyermekek és a család központi szerepet játszanak az ünnepségeken, a közösség fontosságát és a hagyományok továbbélését szimbolizálva. A pásztorok az alázat szimbólumaként és a szent esemény első tanúiként szolgálnak.