A vatikáni múzeumok rövid története

A Vatikáni Múzeum több mint 500 éve a művészet és a kultúra kincsestára, amely a világ minden tájáról érkező látogatók millióinak fantáziáját ragadja meg. A szobrok szerény gyűjteményéből az évszázadok során a múzeumok galériák, kápolnák és udvarok hatalmas komplexumává nőtték ki magukat, ahol a világ leghíresebb remekművei láthatók.

A Vatikáni Múzeum több mint öt évszázados múltra tekint vissza, 2006-ban ünnepelte fennállásának 500. évfordulóját. Bár hivatalosan II. Julius pápa alapította őket az 1500-as évek elején, a pápai gyűjtemény már jóval korábban elkezdődött. Konkrétan V. Miklós pápa uralkodása alatt, a 15. század közepén tették meg az első lépéseket a vatikáni múzeum létrehozása felé.

1447-ben Fra Angelicót bízták meg a pápa magánkápolnájának, a későbbi Niccoline-kápolnának a díszítésével a vatikáni Apostoli Palotában. A Szent Istvánt és Szent Lőrincet ábrázoló freskókat az úgynevezett Borgia-lakosztály díszítése követte Bernardino di Betto festményeivel, amelyet VI. Sándor pápa megbízásából készített.

Az első kiállítás

A 16. század elejére a katolikus egyház régiséggyűjteménye jelentősen megnőtt, II. Julius pápa úgy döntött, hogy a Vatikán legértékesebb darabjainak egy részét nyilvánosan kiállítja. A Cortile delle Statue kiállítási tárgyai közé tartozott a Laokoón és fiai című ókori márványszobor és a Belvedere Apolló. Ezzel az 1506-os első nyilvános kiállítással hivatalosan is elkezdődik a Vatikáni Múzeumok története.

Néhány évvel később II. Julius előállt a régi Nagy Kápolna díszítésére vonatkozó ambiciózus terveivel, amelyet IV. Sixtus pápa tiszteletére Sixtus-kápolnának neveztek el. A korszak számos ismert művésze, mint Sandro Botticelli, Domenico Ghirlandaio, Pietro Perugino és Cosimo Rosselli dolgozott az oldalfalakon, lunettákon és egyéb részleteken. A Genezis jeleneteit ábrázoló ikonikus mennyezetet és az oltár falán lévő Utolsó ítéletet azonban Michelangelo festette. A Sixtus-kápolna freskóiról bővebben blogbejegyzésünkben olvashat.

A Sixtus-kápolnán túl

Ugyanebben az időszakban a feltörekvő és forradalmár Raffaello négy szobát festett, amelyek II. Julius pápa magánlakosztályául szolgáltak. A klasszikus mitológiából vett jeleneteket, valamint vallási és történelmi eseményeket ábrázoló Raffaello szobái a pápa hatalmát és művészeti pártfogását tükrözték.

A Vatikáni Múzeumok következő jelentős bővítése XIII. Gergely pápasága idején a Térképek Galériája volt, amely 40 nagyméretű, Itáliát és szigeteit ábrázoló térképet tartalmazott. A topográfiai térképek Ignazio Danti matematikus és csillagász tervei alapján készültek, és olyan művészek festették őket, mint Girolamo Muziano és Cesare Nebbia.

A 18. század vége a Vatikáni Múzeumok számára meghatározó korszak volt, amikor XIV. Kelemen és VI. Piusz pápa a Corile delle Statue-t a nyolcszögletű udvarrá fejlesztette. Ebben az időszakban számos régészeti ásatás zajlott Rómában, így a pápai gyűjtemény nagymértékben bővült. Ennek eredményeképpen létrehozták a Pio-Klementinus Múzeumot, hogy megóvja és tanulmányozza az ókori görög és római régiségeket.

A válságtól az újjászületésig

A francia forradalom és Napóleon olaszországi inváziója után a pápai állam 1797-ben békeszerződést kötött Franciaországgal, és kénytelen volt átadni a vatikáni múzeumok számos festményét. VII. Pius pápa azonban 1806-ban megalapította a Chiaramonti Múzeumot, amelynek feladata a pápai gyűjtemény helyreállítása és fejlesztése volt. Napóleon bukása után az elkobzott remekművek közül sok visszakerült a Vatikánba, ezért a pápa 1822-ben úgy döntött, hogy a kibővített gyűjtemény átrendezésére és kiállítására létrehoz egy Új szárnyat.

A vatikáni múzeumok nem sokkal később további bővítésekre került sor, amikor XVI. Gergely 1837-ben létrehozta a Gergely Etruszk Múzeumot, majd 1839-ben a Gergely Egyiptomi Múzeumot. Ez a két új múzeum az ókori Egyiptomból és Etruriából származó ásatási leleteknek volt szentelve. Néhány évvel később, 1844-ben XVI. gergely létrehozta a Profán Gergely Múzeumot is, amely az ókori Rómából származó szobrokat, mozaikokat és más műtárgyakat mutatott be. A plusz hely lehetővé tette, hogy számos ilyen pogány régiséget először állítsanak ki.

A 19. század végén IX. Pius pápa megalapította a Lateráni Palotában a Pius-keresztény Múzeumot, hogy a korai keresztény közösségekből származó régészeti leleteknek, például szobroknak, domborműveknek és feliratoknak adjon otthont. Később Francesco Podestit bízta meg a Szeplőtelen Fogantatás szobájának díszítésével, Szűz Mária tiszteletére.

A művészet és a vallás metszéspontja

Az évszázadok során a Vatikán festménygyűjteménye jelentősen megnőtt, de nem volt elég hely, hogy mindent ki lehessen állítani. Mindez 1932-ben változott meg, amikor XI. Piusz pápa létrehozta a Pinacotecát a Vatikán északi végében, a Térkert felett. A képtár 18 teremből áll, amelyek praktikusan különböző korszakokra vannak felosztva, a középkortól a 19. századig. A látogatók olyan művészek remekműveit találhatják itt, mint Leonardo da Vinci, Fra Angelico, Caravaggio, Giotto, Raffaello, Tiziano, Melozzo da Forlì és még sokan mások.

XXIII. János pápa idején született döntés a Lateráni Palota gyűjteményeinek új épületben történő átszervezéséről, de csak utódja, VI. Pál pápa fejezte be az ambiciózus projektet, és hozta létre 1973-ban a Néprajzi Múzeumot. Ugyanebben az évben alapították meg a Kortárs Művészeti Gyűjteményt, amely a 19. század végétől kezdve a művészetre összpontosít. Jelenleg több mint 8000 művet mutatnak be olyan különböző művészektől, mint Pablo Picasso, Salvador Dalí, Marc Chagall, Vincent van Gogh és Francis Bacon.

A vatikáni múzeumok ma

1984-ben az UNESCO a Vatikáni Múzeumokat a világörökség részévé nyilvánította, hogy megünnepelje egyedülálló művészeti, vallási és építészeti remekműveiket. II. János Pál pápa pápasága alatt jelentős restaurálási munkálatokat végeztek a Vatikáni Múzeumokban, beleértve a Sixtus-kápolnát és a látogatók bejárati területét. A felújításokat XVI. Benedek pápa folytatta az új évszázadban, beleértve a Szeplőtelen Fogantatás termét és a Pál-kápolnát. 2016-ban, Ferenc pápa idején a Vatikáni Múzeumok új rekordot állítottak fel: egy év alatt 6 millió látogatót fogadtak, és világszerte a leglátogatottabb helyek közé tartoznak.

A Vatikáni Múzeumok galériáiban, udvaraiban és kápolnáiban található több mint 70 000 műalkotással, amelyek az ókori Egyiptomtól és Rómától a reneszánszon át a jelenkorig terjednek, egyedülálló betekintést nyújtanak a nyugati kultúra és spiritualitás fejlődésébe. A Vatikáni Múzeumok azonban jóval többet jelentenek a műalkotások gyűjteményénél - magának az emberiségnek a tükörképei.